Hát filmezésen kivül ma sem csináltam egyebet a töprengésnél :D

 

Az előbbi percekben jutott eszembe egy emlékem Glennről, ami sikeresen elgondolkoztatott egy kicsit. Glenn Horan az osztálytársam, és amit tudni kell róla az az, hogy nagyon össze tud engem zavarni. Leginkább azt nem értem, amikor eljátssza az udvarló "szőke herceget"; 1. minek? 2. már több mint egy éve csinálja és ezért egyre nagyobb kétségeim vannak az "eljátssza" szóval.

Na mindegy, ma az osztálykirándulásunk jutott eszembe, és az amit ott mondott. Mesélte, hogy az jutott eszébe, hogy van egy lámpa, ami fény helyett sötétséget áraszt. Tehát ahelyett, hogy bevilágítana egy sötét szobát, a szobában alapjáraton van világos és ahogy közeledünk a lámpa felé, egyre sötétebb. Annyira ledöbbentem ezen, hogy egész másnap csak ezen kattogott az agyam. Milyen érdekes már ez, ahhoz képest, hogy az elején utáltam a hülyéskedései miatt, most látva ezt az énjét kedvelem. Olyan jó lenne, ha tudnék vele beszélni erről; komolyan mondom roppantul érdekel van-e még ilyen gondolatfoszlány a tarsolyában. Csak egy kicsit félek attól, hogy mit tenne ha  most így szimplán ráírnék; talán félre is értené és amúgy sem szoktam vele ilyenekről beszélni, pedig jó lenne. 

De hát mégis mit tegyek egy ilyen személy esetében, aki számomra az igazi lénye idegen. Ez a gondolkodás fogott meg, már rég nem találkoztam ilyen emberrel; és ő ilyen, viszont az a problémám, hogy ő ő. Ezt nem tudom jobban megfogalmazni. Ahogy megfigyeltem az elmúlt időben, véleményem szerint nem rossz ember ő, csak meg kéne jobban ismerni. Ő igazából kedves, és segítőkész is tud lenni, egyszóval barátnak tökéletes. De ki tudja mi az igazság? Bár elmondaná nekem valaki!

Megosztás a facebookon