...és még csak egy átlagosnak mondható napról van szó. XD

Fárasztó volt a délelőttöm, végig a Halloween party előkészületeit intéztem. Söprögetés, díszlet, portörlés, asztal; és az elképzeléseim határa még távol van. Első feltűnő probléma: nincs elég szék. Bár ha csak négyen lennénk, máris más lenne a helyzet, de fogalmam sincs, hogy pontosan hányan tudnak eljönni. a kövi megoldandó eset, az, hogy "Minek öltözzek?". De bízok az ösztöneimben és ezért úgy vélem holnapra megoldódnak a most kételyesnek tűnő dolgok.

Ki vagyok. Az anyám hihetetlen, mindkét értelemben. Épp ül a babzsákban és álmodozik az épp készülőben lévő gardróbjáról. Én megállok előtte és  kérdezem, hogy  engem is beleképzelt-e; erre azt mondja ~Igen, amikor elköltözöl.~ És mindezt mosolyogva... Tudom, hogy csak viccnek szánta, de akkor is. Nem akadtam ki, félre ne értsétek, csak az az érzés járt át, hogy neki akarok menni a falnak.

Úgy képzeljétek el, hogy ahogy egyre idősebb lesz, úgy egyre nehezebb elviselni; és még engem akar nevelni, miközben rá is ráférne pár óra a " ne legyél gyerekes felnőtt" előadáson. Habár ezt annak jegyzik be a felnőttek, hogy kamasz vagyok és "nehéz velem bírni", na persze. Ettől eltérően, bármi is lesz,várom a holnapi bulit. Elvégre ez a szörnyek és más különleges lények éjszakája, amit sajna évente csak egyszer ünnepelhetünk. Éééés kezdődhet a CSOKI GYŰJtÉS más néven a CSOKIT VAGY CSÍNT? című játék. :)

Megosztás a facebookon