Mit tegyek vagy ne tegyek?

Én már nem is tudom mit várjak az emberektől. Az a legegyszerűbb, ha nem strapálom magam és hagyom, hogy a sors és az idő elintézze helyettem. Ugyanekkor az sem jó, ha nem teszek semmit. viszont csak azt tudom csinálni, hogy lekuporodok egy sarokba és végiggondolom sz életemet. És kérdezek.

Mégis miért van az, hogy az embernek olyan természete van, hogy nem becsüli meg azt amije van és folyton az kell neki ami nincs? ~ Erre én tökéletes példa vagyok. Szeretném, ha az életem tele lenne kalandokkal; ezzel párhuzamban, azokkal a "pöti" kis dolgokkal sem tudok megbirkózni, ami most állja keresztül az utamat. 

Mit akarok Davinnel kapcsolatban? ~ A barátja szeretnék lenni, de ennyi. Viszont nem lehetek olyan önző, hogy ezt rá erőltessem. Ha nem akar a barátom lenni, akkor el kell fogadnom, bármennyire is szarul esik. Ebben az esetben előrébb kell helyeznem az ő érzéseit az enyémnél. Nem szeretném mégjobban megbántani, bármit is tettem eddig.

Mi a helyzet Glennel? ~ Róla már leírtam a véleményemet, nem tetszik (hogyis mondjam) külsőleg; és itt nem a  külső tulajdonságairól van szó, mert például mondhatnám helyesnek, de nekem azzal van egy kicsi problémám, amit mutat, amit bárki ha nézi egy picit, az elmondhat róla. Csak megszeretném ismerni, igazán, hogy milyen , például amikor azokat a remek képzeleterejével alkotott ötleteit mondja. Csak szeretnék egy ilyen emberrel beszélni, mert nem találkoztam még ilyen sráccal. Most Nadin (egyik legjobb barátnőm) viccből biztos azt kérdené ez ragadott-e meg engem benne, de kijelenthetem, hogy igen. Igen, mert ez azt jelenti, van az osztályomban valaki rajtam kívül, aki hasonlóan gondolkozhat mint én; és azért akarom megismerni, hogy kiderítsem igazam van-e. De hogyan fogom ezt elérni, az egy másik kérdés.

Mért nem tudom már olyan optimistán nézni a világot, mint régen? ~ Az emberek változnak, ezt mindenki tudja. Idősödünk, tanulunk, tapasztalunk és fejlődünk; azt is  mondhatnánk ez az élet rendje. Talán ezért van ez, vagy azért lettem ilyen, mert annyi gonosz, kétszínű vagy agresszív ember lett a környezetemben, hogy elvesztettem a világba vetett hitemet; azt a kicsit is, bármiben is hittem igazán. Lehet, hogy az ok a félelemben van, amit most egyre jobban érzek az eldöntendő kérdések gyülemlése közepette. Félek új kapcsolatokat kialakítani, mert aki eddig a szívem közelébe engedtem, az mind elment, megváltozott és már soha többé nem éreztem velük az összhangot. Ugyanakkor, ha véget vetnék egy ismerősi kapcsolatomnak, nem akarom, hogy úgy érezze az illető, mint én. Mintha kiszívta volna valaki minden életerőmet, életkedvemet.

 Miért írom le mindezt a blogba a barátaim helyett? ~ Mert könnyebb oda írni, ahol nem kötnek bele a szavadba, ahol nem akad el a lélegzeted akárhányszor a másik szemébe nézel, és mert itt senki sem kérheti számon azt a lényed, ami döntéseket hoz és emberek között csak nagyon ritkán mutatkozik. Hát ezért írok blogot. A gondolkodásomtól vagyok én én; a blogomban Kendriena Howe, az igazi, szívem mélyében élő lényem. Mert itt van bátorságom kimondani minden gondolatomat, és soha nem kell tapasztalnom a következményeit, mert a blogok világában ez a szó nem létezik.

Megosztás a facebookon