Hogy megtud változni a képünk egy ismerősünkről, akár egy pillanat alatt...

Csak dumál, dumál és a változatosság kedvéért megint dumál. Kizárólag az én kedvemért most elkezdett áriázni. Ha nem láttam volna meg és olvastam volna azonnal el a http://naploregenyversek.blogspot.hu/ című honlapon, a mai bejegyzést, akkor tuti leütöm Kristophert. Hogy én hogy bírtam ki az elmúlt 13 évben az öcsémet, háát... fogalmam sincs.

Na jó, nem is elviselhetetlen. Például ma elmentünk mozizni és meg kell hagyni visszafogta magát. :D Ránézek, és látom ahogy épp egy füzetet lapozgat és az jut eszembe: hihetetlen, milyen sokoldalú mindenki, és ezért más-más környezetben mindig újabb lényükkel rukkolnak elő. 

Bármikor megtörténhet az, hogy két ember találkozik és elég jól ki jönnek egymással, de megeshet, hogy van valami amit mindketten imádnak, de mégsem merik a másik elé tárni, mert attól tartanak, hogy az nem másik világa és úgysem értené meg. Pedig de. Kris is valamilyen formában ilyen lehet, egy meg nem értett lélek bolyonghat benne és csak a szabadulásra vár.

Gondoljatok csak bele, ha egy kicsit is eltöprengünk egy-egy ismerősünkön és más szemszögekből is megfigyeljük a viselkedését, pár pillanat is elég hozzá, hogy megismerjünk belőle egy igazi darabot. Csomóan vannak akik örülnének egy társnak vagy barátnak aki megérti őket, még azt a jó mélyre elsüllyesztett valódi legbelső személyiségüket. És néha egy perc is elég, hogy segíts; mikor csak gondolkozni kell hozzá.

Megosztás a facebookon

Hát filmezésen kivül ma sem csináltam egyebet a töprengésnél :D

 

Az előbbi percekben jutott eszembe egy emlékem Glennről, ami sikeresen elgondolkoztatott egy kicsit. Glenn Horan az osztálytársam, és amit tudni kell róla az az, hogy nagyon össze tud engem zavarni. Leginkább azt nem értem, amikor eljátssza az udvarló "szőke herceget"; 1. minek? 2. már több mint egy éve csinálja és ezért egyre nagyobb kétségeim vannak az "eljátssza" szóval.

Na mindegy, ma az osztálykirándulásunk jutott eszembe, és az amit ott mondott. Mesélte, hogy az jutott eszébe, hogy van egy lámpa, ami fény helyett sötétséget áraszt. Tehát ahelyett, hogy bevilágítana egy sötét szobát, a szobában alapjáraton van világos és ahogy közeledünk a lámpa felé, egyre sötétebb. Annyira ledöbbentem ezen, hogy egész másnap csak ezen kattogott az agyam. Milyen érdekes már ez, ahhoz képest, hogy az elején utáltam a hülyéskedései miatt, most látva ezt az énjét kedvelem. Olyan jó lenne, ha tudnék vele beszélni erről; komolyan mondom roppantul érdekel van-e még ilyen gondolatfoszlány a tarsolyában. Csak egy kicsit félek attól, hogy mit tenne ha  most így szimplán ráírnék; talán félre is értené és amúgy sem szoktam vele ilyenekről beszélni, pedig jó lenne. 

De hát mégis mit tegyek egy ilyen személy esetében, aki számomra az igazi lénye idegen. Ez a gondolkodás fogott meg, már rég nem találkoztam ilyen emberrel; és ő ilyen, viszont az a problémám, hogy ő ő. Ezt nem tudom jobban megfogalmazni. Ahogy megfigyeltem az elmúlt időben, véleményem szerint nem rossz ember ő, csak meg kéne jobban ismerni. Ő igazából kedves, és segítőkész is tud lenni, egyszóval barátnak tökéletes. De ki tudja mi az igazság? Bár elmondaná nekem valaki!

Megosztás a facebookon

Mielőtt bármit is írnék az életemről, nyilván szeretnétek tudni, hogy ki is az a Kendra Howe.

Nem is tudom, hogy mivel kezdjem. A teljes nevem Howe Kendriena, de jobban szeretem angolosan írni a hangzása miatt. A barátaim és közeli ismerőseim viszont csak Kendrának hívnak, ami nekem tökéletesen meg is felel. 15 éves vagyok és 2.-os gimnazista Budapesten. A környezetemben lévő többi lánnyal ellentétben tökéletesen meg vagyok elégedve a külső tulajdonságaimmal. Úgyis mondhatnánk hogy a magam szemében nem is nézhetnék ki jobban. Nagy kedvencem a színváltós szemem; ezen kívül a hosszú, egyenes, fatörzsbarna hajamnak igen hálás vagyok amiért könnyedén fésülhető. :) Viszonylag magas vagyok, de ugyanekkor vékony.

A külső tulajdonságaimról szerintem ennyi elég is. Belsőleg nézve, kedves vagyok és segítőkész, sajna egy kicsit szétszort, ami épp javítás alatt áll engem elnézve. Két osztálytársam szerint remek hallgatóság vagyok, ami igaz is; de azért én is szeretek mesélni (elvégre a nők ilyenek). Általában mindig vidám vagyok és sokat mosolygok, mivel azzal a csodás tulajdonsággal áldott meg a sors, hogy az élet legapróbb örömein, dolgain feltud derülni a szívem. A többit tulajdonságomat nyilván megismeritek majd később, ha  kihagytam volna valamit.

Megosztás a facebookon