Én kiabálni akarok,és üvöltözni, csapdosni ide-oda, ütni zúzni mindent, és ha kidühöngtem magam kisírni magam Valakinek a vállán.

(Amit még el kell mondanom, magamról, hogy képben legyeztek: szemüveges vagyok és költő, író szeretnék lenni)

Kész vagyok, mindentől. Kris, Davin, Glenn, és minden ami eszembe jut. Hogy lehetnek ilyen idegesítő emberek? Tudom, hogy már egy csomó bejegyzésemet ezzel kezdtem de akkor is! Ezek az emberek fognak a végén engem sírba vinni.

Kezdjük Krissel. Megint csinálja a szokásos idegesítő dolgait, ehhez képest az elmúlt hetek alatt egyre idegesítőbbnek tűnik. Nem tudom miért, ne kérdezzétek. De az előbb a lufit amivel piszkált a pultra tettem és egy ollóval kidurrantottam. Azt hittem megijedek, de jólesett a hangja, a látványa,és elindított bennem egy folyamatot,amiből még nem tudom mi lesz. Főleg, ha tovább hergel bárki.

Mintha mindenki arra pályázna, hogy átlépjem az tűrőhatáromat és teljesen kikészüljek. Pedig annak nem lesz jó vége, a legutóbbi ilyen eset talán 4-5 éve történhetett. Amikor a táborban ideges voltam a többiekre és földhöz vágtam a szemüvegemet. (Persze utána rögtön el kezdtem sírni, hogy hogy tehettem ilyet.) Azóta mindig eszembe juttatom , ha ideges vagyok, hogy azt a szintet nem akarom még egyszer elérni, és főleg nem túllépni rajta.

Ki is a kövi személy? Jah, igen, Davin. Ma vele és Domival (Dominik Seigwode) töltöttem a tesi óra nagy részét és volt olyan pillanat, amikor újra azt a régi, még 9. év eleji Davint láttam benne; de szólni még most sem szólt hozzám. Más tuti kikészülne egy ilyen havertól, de én mégis ott voltam velük.Na ezt tényleg nem értem magamban, mért akarok olyanokkal is jóban lenni aki igazából megbántott már nem is egyszer. És félre ne értsétek, nem olyan szerelmi dolgokról van szó. Csak például ez a "némasági fogadalma".

Na kit hagytam még ki? Glenn, az a drága Glenn. Hogy én tőle is mennyire kész vagyok. (Annak ellenére, hogy pár napja miket írtam róla.) Én komolyan nem értem a férfiakat. Irodalom órán a Timonnal engem meg Kildet nézték és röhögcséltek akárhányszor elkallódott a tekintetem feléjük. És mondom még mindig nem értem, hogy hogyan. . .igazából szerintem nagyon sok mindent nem értek rajta.

Az elején nem írtam,de még az is a fő problémáim között van, hogy már rég nem volt jó ihletem versíráshoz, és kezdem feladni. Pedig tudom, hogy sosem szabad feladni az álmainkat, ezért is hordtam mostanában(mint például ma) a "Soha ne hagyd abba az álmodozást" feliratú pólómat. 

Mostanában annyi minden összejött nekem: ez az ihlet nélküliség, Glenn, Davin, hogy egy szobában vagyok öcsémmel, a suli, és még két dolog amit mindjárt leírok. Az első az, hogy nem hisznek a nevemben, vagyis a nevem létezésében, valóságosságában. Dominik Nilton erre az élő példa, azt mondta, hogy nincs is olyan név, hogy Kendriena. Ez az egy dolog amivel (ha külsőleg nem is látszik, de) porig tudják alázni a lelkemet, aki ilyenkor legszívesebben leülne egy sarokba és olyan kicsire összekuporodna amennyire csak lehet. Ez talán az én gyenge pontom, és hiába tudom, hogy azzal a nemlétező agyával nem lesz képes soha felfogni, mit jelent, ha valakinek ilyen különleges neve van, akkor sem tudom, nem meghallani.

A másodikat már eleve sejtettem, de csak ma jöttem rá igazán, hogy kicsi a bizalmam mások felé, az okát így nézve leírtam már napokkal ezelőtt, de most a barátaimról van szó. Nem tudnék és nem is tudok elmondani, olyan dolgokat nekik, mint például, hogy tetszik valaki, vagy hasonló nagy témákban, amíg magammal nem tisztáztam a dolgokat. Ameddig még én magam sem értem teljesen, amit az érzelmeim, érzéseim jelentenek, addig nem vagyok képes rá, hogy szóban bármit is elmondjak nekik; hisz még én sem értem és így nehéz lenne magyarázni.

Megosztás a facebookon

Szerintem már teljesen elvesztem az emberek logikájában.

Hát én nem tudom mi van. De lehet hogy jobb is így. Ah, miket beszélek. Tudom, hogy mindig sok kérdésem van, de kinek nincs? Ma is fogalmam sincs mi miért történt pontosan.

Épp az évfolyamról egy srác beszélget pár sráccal az osztályomból, talán két méterrel mellettem, és elkezdi, hogy tetszik e nekem. Én persze mondom, hogy nem, de így sem hagyja abba, rákérdez még egy fiúra, és a szokásos válaszom után Glennre. Én felnevetek és gúnyosan válaszolom: Perszeee,még csak az kéne. A véletlen kedvéért épp megérkezik Glenn, és a srác mondja neki, hogy tetszik nekem. Erre ő mondja azon a hülye édesded hangon: ohhh... és a kezét a fejemre teszi és összetúrja a hajamat. Talán a sokkolásom miatt, vagy az oroszlán frizuráért amit a kedves jómadarunk talán simogatásnak szánhatott, vagy direkt csinálta ezt; de mindenesetre sikeresen elérte, hogy a mellettem ülő Kild röhögőgörcsbe törjön ki. Egy fenyegető szemvillantásra megpróbált elhallgatni, de a kudarc ellenére azért a próbálkozást is értékeltem és vele együtt nevettem én is. 

Az ezelőtti bejegyzésemben nem említettem, de már második napja fáj a nyakam és még az okát sem tudom. Azért nem írtam le, mert úgy gondoltam, hogy csak elaludhattam. Kild mai beszólása ezzel kapcsolatban eget verő volt, és szerintem belső köreinkben meg is marad úgynevezett szólásként, mint például Kyfa "lopakodás" szava, amit mindig mond, ha becsór tőlünk valamit. Na szóval a mai nap többszörösen első helyezettje: "Ne fájjál" . A nyakam miatt akarta mondani, de végül ez jött ki belőle. XD

A mai napról kivételesen nem szeretnék részletesebben írni, előbb utóbb úgyis minden kiderül. Vagy ha nem, akkor az jobb is ha így marad, tudom , hogy vannak olyan dolgok amikről jobb, ha még nem tudunk, nem tudok.

Megosztás a facebookon

Mit tegyek vagy ne tegyek?

Én már nem is tudom mit várjak az emberektől. Az a legegyszerűbb, ha nem strapálom magam és hagyom, hogy a sors és az idő elintézze helyettem. Ugyanekkor az sem jó, ha nem teszek semmit. viszont csak azt tudom csinálni, hogy lekuporodok egy sarokba és végiggondolom sz életemet. És kérdezek.

Mégis miért van az, hogy az embernek olyan természete van, hogy nem becsüli meg azt amije van és folyton az kell neki ami nincs? ~ Erre én tökéletes példa vagyok. Szeretném, ha az életem tele lenne kalandokkal; ezzel párhuzamban, azokkal a "pöti" kis dolgokkal sem tudok megbirkózni, ami most állja keresztül az utamat. 

Mit akarok Davinnel kapcsolatban? ~ A barátja szeretnék lenni, de ennyi. Viszont nem lehetek olyan önző, hogy ezt rá erőltessem. Ha nem akar a barátom lenni, akkor el kell fogadnom, bármennyire is szarul esik. Ebben az esetben előrébb kell helyeznem az ő érzéseit az enyémnél. Nem szeretném mégjobban megbántani, bármit is tettem eddig.

Mi a helyzet Glennel? ~ Róla már leírtam a véleményemet, nem tetszik (hogyis mondjam) külsőleg; és itt nem a  külső tulajdonságairól van szó, mert például mondhatnám helyesnek, de nekem azzal van egy kicsi problémám, amit mutat, amit bárki ha nézi egy picit, az elmondhat róla. Csak megszeretném ismerni, igazán, hogy milyen , például amikor azokat a remek képzeleterejével alkotott ötleteit mondja. Csak szeretnék egy ilyen emberrel beszélni, mert nem találkoztam még ilyen sráccal. Most Nadin (egyik legjobb barátnőm) viccből biztos azt kérdené ez ragadott-e meg engem benne, de kijelenthetem, hogy igen. Igen, mert ez azt jelenti, van az osztályomban valaki rajtam kívül, aki hasonlóan gondolkozhat mint én; és azért akarom megismerni, hogy kiderítsem igazam van-e. De hogyan fogom ezt elérni, az egy másik kérdés.

Mért nem tudom már olyan optimistán nézni a világot, mint régen? ~ Az emberek változnak, ezt mindenki tudja. Idősödünk, tanulunk, tapasztalunk és fejlődünk; azt is  mondhatnánk ez az élet rendje. Talán ezért van ez, vagy azért lettem ilyen, mert annyi gonosz, kétszínű vagy agresszív ember lett a környezetemben, hogy elvesztettem a világba vetett hitemet; azt a kicsit is, bármiben is hittem igazán. Lehet, hogy az ok a félelemben van, amit most egyre jobban érzek az eldöntendő kérdések gyülemlése közepette. Félek új kapcsolatokat kialakítani, mert aki eddig a szívem közelébe engedtem, az mind elment, megváltozott és már soha többé nem éreztem velük az összhangot. Ugyanakkor, ha véget vetnék egy ismerősi kapcsolatomnak, nem akarom, hogy úgy érezze az illető, mint én. Mintha kiszívta volna valaki minden életerőmet, életkedvemet.

 Miért írom le mindezt a blogba a barátaim helyett? ~ Mert könnyebb oda írni, ahol nem kötnek bele a szavadba, ahol nem akad el a lélegzeted akárhányszor a másik szemébe nézel, és mert itt senki sem kérheti számon azt a lényed, ami döntéseket hoz és emberek között csak nagyon ritkán mutatkozik. Hát ezért írok blogot. A gondolkodásomtól vagyok én én; a blogomban Kendriena Howe, az igazi, szívem mélyében élő lényem. Mert itt van bátorságom kimondani minden gondolatomat, és soha nem kell tapasztalnom a következményeit, mert a blogok világában ez a szó nem létezik.

Megosztás a facebookon

Ahogy egy kis álom kisugározhat az egész napra.

Nagyon furcsa álomból keltem fel ma reggel. A nap haladásával és a tanórák kezdetével egyre jobban kezdtek homályosodni a jelenetek. Az angol óra előtti szünetben fogtam egy papírt és leírtam azt, ami még megmaradt, amire még emlékeztem. Ennek a papírnak a segítségével írom most is a bejegyzést.

Glennről álmodtam. Még most sem tudom felfogni, hogy pont róla. Az a jelenet ragadt meg bennem, hogy sétálunk a Balaton partja mentén és mosolyogva beszélgetünk. Átjárt a határtalan boldogság, olyan volt, mintha barátok lennénk...Jó barátok! Lekanyarodunk az útról egyenesen a tó irányába; és két méterre a víztől állunk meg. Levesszük a fürdőruha fölött lévő nyári öltözéket és bemegyünk a Balatonba, ő pontosabban beleugrik (ha lehet ilyet írni, mikor fél méteres se volt a víz ott XD ). Elkezdjük egymást fröcskölni és közben nevetünk; elfordultam az arcomat védve, erre jön átkarol és beledől a vízbe engem is magával rántva. Szórakozunk még egy kicsit a vízben, majd kijövünk, megtörölközünk és elindulunk ismét egy beszélgetésbe kezdve. Itt már elsötétedik a kép.

Bár ez az álomfoszlány az egész napomat végigkísérte, reggel mégis adódott egy nagyobb problémám: Első nap, mit vegyek fel? Nem teketóriáztam rajta sokat, bár az álom miatt kicsit hosszabb ideig tartott az elkészülés. Kezdődtek az órák. Első óra, második óra és Glenn még sehol se volt, Sztellával és Bellával ellentétben. Kariza Bella és Azirak Sztella olyanok, mintha ikrek lennének, elválaszthatatlanok, ezen kívül a barátnőim. Sajna szünetvégére lebetegedtek, így ma nem jöttek be. De vissza térve Glennre.

Harmadik órára csak be esett, lehet , hogy az óraátállítással volt egy kis problémája, ki tudja. Mindenesetre, ahogy a nap folyamán figyeltem, nagyon szomorkás, összezavarodottak lettek a gondolataim. Az álmomban barátok voltunk, de így nem minden percben sikerült ezt valószínűsítenem. Én nem akarok hazugságban élni, sem álomvilágban; tudnom kell mi a valóság és mi nem. Azt már korábban is megállapítottam, hogy barátnak tényleg jó., és ezt Sztelláék is mondták már párszor.

Még nem tudom mit akarok, azt se, hogy pontosan hogy érzek iránta; kedvelem ez biztos és  szeretném jobban megismerni, de... Épp ez az, nincs semmi "de", én mégsem teszek semmit. Talán újra kéne álmodnom és ha koncentrálok akkor talán sikerül megértenem a helyzetet. Mégis, beszélnem kéne vele, úgy érzem máshogy nem fognak helyre állni a dolgok. Nekem kell lépnem, most rajtam a sor.

Megosztás a facebookon

Extra jó nap, extra szórakozás és extra fáradtság XD

A tegnapi Haloween party, annyira jól sikerült és olyannyira kifárasztott, hogy fél tizenkettőkor dőltem be az ágyamba azzal a mondattal "Fel ne keltsetek!". 10:25 -kor keltem, és szerencsére kipihentem magam; na de mielőtt belevágnék elmesélni a napom, kezdeném a tegnappal. :)

8-kor keltem, hogy időben elinduljunk Krissel egy társasjáték délelőttre, amit anya szervezett be nekünk. Egy óra volt az út, és kábé azzal telt az egész, hogy a MARVEL által készített személyeket vitattuk át(Vasember, Hulk, Thor, Amerika kapitány), akik szerepeltek a Bosszú állók című filmben. Ezután kiderült, hogy két hét mulvára van megbeszélve a program, így miközben elindultunk haza, öcsém felhívta anyát és jól megmondta neki a magáét. Mindenesetre mikor hazaértünk, szinte azonnal elmentünk vásárolni a bulira.

Miután végeztünk, anya csinálta a sütiket, én pedig a zombis öltözékemen kezdtem dolgozni. Végre megjöttek a vendégek: Vella, Kiledore(Kild), Kyfa és Krisztina. Ettünk és mentünk csokit gyűjteni is. Útközben összefutottunk egy osztálytársunkkal Davinnel. Kisebb furcsa érzéseket táplált a hasamban a dolog, de elfojtottam őket. Davin Trufferről azt érdemes tudni, hogy ingatag kapcsolatban vagyunk, ez így nézve furin hangzik; de azért így írom, mivel hol barátok vagyunk, hol meg levegőnek néz. És fogalmam sincs miért.

Erről elég lesz ennyi. Azt még elfelejtettem említeni, hogy idáig a két legjobb barátnőmmel ünnepeltem mindig ezt az estét, de sajna nem tudtak eljönni. Ettől eltérően jól szórakoztam :) , ellenben mégiscsak jobb lett volna, ha ők is velem vannak.

Végre belevághatok a mába. Szinte egész nap csak tanultam meg leckét írtam. Csodálom, hogy van időm blogot írni. Leckét írni fárasztó, blogot viszont élvezet; még akkor is, ha csak magamnak írom. Szerencsére gyorsan végeztem (azaz 8-kor) és így el tudtam kezdeni egy Harry Potter filmet. Közben el-el futottak a gondolataim; Davin is eszembe jutott. Valahogy helyre kéne hozni a barátságunkat , mert nem tudok ezzel a "számomra láthatatlan vagy" stílussal egyetérteni, mikor olyan jó barátok is tudunk lenni. Tenni fogok ez ellen, és minél előbb. Ez így nem mehet tovább; nem szeretném, hogy így menjen tovább. :(

Megosztás a facebookon

...és még csak egy átlagosnak mondható napról van szó. XD

Fárasztó volt a délelőttöm, végig a Halloween party előkészületeit intéztem. Söprögetés, díszlet, portörlés, asztal; és az elképzeléseim határa még távol van. Első feltűnő probléma: nincs elég szék. Bár ha csak négyen lennénk, máris más lenne a helyzet, de fogalmam sincs, hogy pontosan hányan tudnak eljönni. a kövi megoldandó eset, az, hogy "Minek öltözzek?". De bízok az ösztöneimben és ezért úgy vélem holnapra megoldódnak a most kételyesnek tűnő dolgok.

Ki vagyok. Az anyám hihetetlen, mindkét értelemben. Épp ül a babzsákban és álmodozik az épp készülőben lévő gardróbjáról. Én megállok előtte és  kérdezem, hogy  engem is beleképzelt-e; erre azt mondja ~Igen, amikor elköltözöl.~ És mindezt mosolyogva... Tudom, hogy csak viccnek szánta, de akkor is. Nem akadtam ki, félre ne értsétek, csak az az érzés járt át, hogy neki akarok menni a falnak.

Úgy képzeljétek el, hogy ahogy egyre idősebb lesz, úgy egyre nehezebb elviselni; és még engem akar nevelni, miközben rá is ráférne pár óra a " ne legyél gyerekes felnőtt" előadáson. Habár ezt annak jegyzik be a felnőttek, hogy kamasz vagyok és "nehéz velem bírni", na persze. Ettől eltérően, bármi is lesz,várom a holnapi bulit. Elvégre ez a szörnyek és más különleges lények éjszakája, amit sajna évente csak egyszer ünnepelhetünk. Éééés kezdődhet a CSOKI GYŰJtÉS más néven a CSOKIT VAGY CSÍNT? című játék. :)

Megosztás a facebookon